Dicséret és szidás
A szidás és kiváltképp a dicséret a kutya nevelésének elválaszthatatlan részei. Ebből kifolyólag mindig nagyon oda kell figyelnie, hogyan és mikor él velük, illetve a kutya tudtára kell adnia, miért dicsérte vagy szidta meg; ennek megfelelően kizárólag akkor dicsérheti vagy szidhatja meg, amikor vagy miután a kutya a cselekvést éppen végrehajtja.
Nincs értelme a kutyát olyan rossz magatartásért leszidni, amelyet már nem tanúsít, mivel a kutya nem lesz képes mit a szidáshoz társítani, és nem tudja majd, mi rosszat tett. Ha például a kutyusa nem megy azonnal oda Önhöz, miután szólítja őt, akkor semmi esetre sem szabad lehordania, miután végre engedelmeskedik, különben a dorgálást annak tudja be, hogy odament Önhöz.
Ha azonban valami rosszaságon kapja rajta a kutyust, mély, határozott hangon rendre kell utasítania. Amennyiben ez nem hatásos, a szidáson kívül a kutya számára kellemetlen hanghatásokkal is élhet, amelyek eltántorítják majd a nem kívánatos viselkedéstől. Következetesnek kell lennie a dicséretben is. Csak akkor dicsérje meg a kutyust, ha helyesen végrehajtotta a cselekvést, nem pedig csak hozzávetőlegesen. Ha dicséretben részesíti kedvencét, beszéljen hozzá magasabb, ám továbbra is lágy, kellemes hangon. Legyen találékony, ha dicséretre kerül sor – bármit használhat, amit a kutya szeret vagy élvez, adhat neki jutalomfalatokat, labdázhat vele, megsimogathatja vagy megpaskolhatja.
